Elluska, ahogy mindenki ismerte akkoriban, éppen ma 64 éve halt meg egész fiatalon, 53 évesen, ami szomorú, de ő sem akarná, hogy most mi itt ezen keseregjünk. Sokkal valószínűbb, hogy jó szaftos jelzőkkel illetne bennünket, amiért annyi eszünk van, hogy épp a halálának az évfordulóján akarunk megemlékezni róla és még pofoncsapással is fenyegetőzve kérne egy jó cigarettát, egy pakli kártyát és a legkiválóbb játékosokon kívül mindenki mást hazazavarna. Majd a kedvenc mondatát mantrázgatva dohogna még egy darabig, tudniillik, hogy “ezt nem lehet kibírni!”.
A fiatalabbak kedvéért, de tényleg csak az ő kedvükért pontosítom, hogy Gombaszögi Ella a múlt század első felének tehetséges magyar színésznője volt, szinte az összes létező nagy színház tagja és jó néhány régi fekete-fehér magyar film (fő)szereplője.
“Halmos!!” Szinte most is látom magam előtt az eredeti Meseautó-ból Kabos Gyulát, ahogy erre a vérmes felszólításra fülét farkát behúzva rohan teljesíteni a parancsot. Mert ott tornyosult előtte az imádott Annácska, vagyis Gombaszögi Ella. Nála nem is lehetett volna tökéletesebb választás a vezérigazgató titkárnőjének szerepére. Akkoriban, amikor a Meseautó, a Lovagias ügy vagy a Janika készültek, évtizedeken át ő volt az ideális komika megtestesítője a magyar színházi életben. Személyisége, arcberendezése, tehetsége és terebélyes, kedélyt sugárzó alkata egyaránt fontos összetevői voltak annak az üdítő elegynek, ami a Gomba volt. Akkor is, ma is, inkább a férfi komikusok vannak többségben, a nők ritkán játszanak tartósan komikus jellemeket. De a Gombaszögi született, autentikus komika volt, és a legnevetségesebb jelenethez is halálos komolysággal állt hozzá. Szokásaiban is egyedi és eredeti volt – és ahogy ezt leírom, a fejemet szinte körbeérő mosolyra húzódik a szám. Kivételes személyiségének emlékére következzen most pár jellemző és szórakoztató anekdota.
Zsuga
A pezsdítő kisugárzású Elluska szuperintenzív társasági életet élt, vagány és szenvedélyes kártyás volt, a partik közben (is) hírhedten mocskos szájú és goromba. Kártyapartnereit nagyon megválogatta, sokszor veszített, de mivel csak a legjobbakkal ült le, “ezt már ki lehetett bírni”. Kellér Dezső Leltár című könyvében olvasható róla ez az anekdota:
“Egyszer a színházból, előadás után együtt mentünk taxin Budára egyik barátunkhoz, a megbeszélt partira. Május volt, álomszép tavaszi este. Amikor kiszálltunk a kocsiból, orrunkat megcsapta a pasaréti kertekből áramló, bódító virágillat. Elluska mélyen szippantott egyet a jó levegőből, majd felsóhajtott:
– Azért örülök a tavasznak, mert nyitott ablaknál lehet kártyázni…”
Ars humor
“Humorom? Az őszinteség. Az igazság. Ennyi az egész. A régi világban, ha találkoztam egy uzsorással, azt mondtam neki: “Hogy van maga piszok, vén, bitang, gonosz börtöntöltelék uzsorás?” – mindenki kielégülten nevet, ő maga is. Pedig nem is humorizáltam, csak őszinte voltam.” (szineszkonyvtar.hu) Sajátos becenevekkel illette azokat, akiket kedvelt, úgy mint strici vagy cickány. Utóbbit Kellér Dezsőnek tartotta fenn, amiért olyan egér feje volt. Egyszer egy kevésbé népszerű színész kolléga reklamált nála: “Mondd, Gomba, engem miért nem nevezel stricinek?” Mire Gomba: “Mert te csakugyan az vagy.”
Alkati kérdés
Elluska látványosan és férfiasan nagydarab nő volt. Tény, hogy az alkata tökéletesen passzolt az általa megformált jellemszerepekhez, hiszen a komikumban nagy előny, ha valaki kissé groteszk. De a táncos operetteket is könnyeden vette a viszonylag nagy súly ellenére. Energizált és fáradhatatlan volt, mintha rendszeresen edzett volna. Volt azért olyan, hogy egy-egy szerep kedvéért gyötrelmes fogyókúrázásba kezdett (“ezt nem lehet kibírni!”), de alapvetően mindig terebélyes maradt. Egyszer barátja és híres kollégája, Feleki Kamill ezt mondta neki: “Eszedbe ne jusson egy dekát is leadni! Téged így szeret a közönség, amilyen vagy. Azt imádja benned, hogy olyan, …olyan sok vagy. Csak az a kár, hogy nincs belőled több!”