Nők a szeren

Elluska, ahogy mindenki ismerte akkoriban, éppen ma 64 éve halt meg egész fiatalon, 53 évesen, ami szomorú, de ő sem akarná, hogy most mi itt ezen keseregjünk. Sokkal valószínűbb, hogy jó szaftos jelzőkkel illetne bennünket, amiért annyi eszünk van, hogy épp a halálának az évfordulóján akarunk megemlékezni róla és még pofoncsapással is fenyegetőzve kérne egy jó cigarettát, egy pakli kártyát és a legkiválóbb játékosokon kívül mindenki mást hazazavarna. Majd a kedvenc mondatát mantrázgatva dohogna még egy darabig, tudniillik, hogy “ezt nem lehet kibírni!”.

A fiatalabbak kedvéért, de tényleg csak az ő kedvükért pontosítom, hogy Gombaszögi Ella a múlt század első felének tehetséges magyar színésznője volt, szinte az összes létező nagy színház tagja és jó néhány régi fekete-fehér magyar film (fő)szereplője.

“Halmos!!” Szinte most is látom magam előtt az eredeti Meseautó-ból Kabos Gyulát, ahogy erre a vérmes felszólításra fülét farkát behúzva rohan teljesíteni a parancsot. Mert ott tornyosult előtte az imádott Annácska, vagyis Gombaszögi Ella. Nála nem is lehetett volna tökéletesebb választás a vezérigazgató titkárnőjének szerepére. Akkoriban, amikor a Meseautó, a Lovagias ügy vagy a Janika készültek, évtizedeken át ő volt az ideális komika megtestesítője a magyar színházi életben. Személyisége, arcberendezése, tehetsége és terebélyes, kedélyt sugárzó alkata egyaránt fontos összetevői voltak annak az üdítő elegynek, ami a Gomba volt. Akkor is, ma is, inkább a férfi komikusok vannak többségben, a nők ritkán játszanak tartósan komikus jellemeket. De a Gombaszögi született, autentikus komika volt, és a legnevetségesebb jelenethez is halálos komolysággal állt hozzá. Szokásaiban is egyedi és eredeti volt – és ahogy ezt leírom, a fejemet szinte körbeérő mosolyra húzódik a szám. Kivételes személyiségének emlékére következzen most pár jellemző és szórakoztató anekdota.

Zsuga

A pezsdítő kisugárzású Elluska szuperintenzív társasági életet élt, vagány és szenvedélyes kártyás volt, a partik közben (is)  hírhedten mocskos szájú és goromba.  Kártyapartnereit nagyon megválogatta, sokszor veszített, de mivel csak a legjobbakkal ült le, “ezt már ki lehetett bírni”. Kellér Dezső Leltár című könyvében olvasható róla ez az anekdota:

“Egyszer a színházból, előadás után együtt mentünk taxin Budára egyik barátunkhoz, a megbeszélt partira. Május volt, álomszép tavaszi este. Amikor kiszálltunk a kocsiból, orrunkat megcsapta a pasaréti kertekből áramló, bódító virágillat. Elluska mélyen szippantott egyet a jó levegőből, majd felsóhajtott:
– Azért örülök a tavasznak, mert nyitott ablaknál lehet kártyázni…”

Ars humor

“Humorom? Az őszinteség. Az igazság. Ennyi az egész. A régi világban, ha találkoztam egy uzsorással, azt mondtam neki: “Hogy van maga piszok, vén, bitang, gonosz börtöntöltelék uzsorás?” – mindenki kielégülten nevet, ő maga is. Pedig nem is humorizáltam, csak őszinte voltam.” (szineszkonyvtar.hu) Sajátos becenevekkel illette azokat, akiket kedvelt, úgy mint strici vagy cickány. Utóbbit Kellér Dezsőnek tartotta fenn, amiért olyan egér feje volt. Egyszer egy kevésbé népszerű színész kolléga reklamált nála: “Mondd, Gomba, engem miért nem nevezel stricinek?” Mire Gomba: “Mert te csakugyan az vagy.” 

Alkati kérdés

Elluska látványosan és férfiasan nagydarab nő volt. Tény, hogy az alkata tökéletesen passzolt az általa megformált jellemszerepekhez, hiszen a komikumban nagy előny, ha valaki kissé groteszk. De a táncos operetteket is könnyeden vette a viszonylag nagy súly ellenére. Energizált és fáradhatatlan volt, mintha rendszeresen edzett volna. Volt azért olyan, hogy egy-egy szerep kedvéért gyötrelmes fogyókúrázásba kezdett (“ezt nem lehet kibírni!”), de alapvetően mindig terebélyes maradt. Egyszer barátja és híres kollégája, Feleki Kamill ezt mondta neki: “Eszedbe ne jusson egy dekát is leadni! Téged így szeret a közönség, amilyen vagy. Azt imádja benned, hogy olyan, …olyan sok vagy. Csak az a kár, hogy nincs belőled több!” 

Nekem csak egy Barbie-m volt, azt is Petrának hívták, de a 80-as években még importra szorultunk ebből a játékból. A legtöbb eltökélt és módosabb szülő Ausztriából szerezte be komoly pénzekért. Most sem olcsó, de veszik, mint a cukrot. Én mindig azt gondoltam, hogy ha lányom lesz, hozzánk aztán be nem teszi a lábát ropilábú művigyor Barbie, ugyanis meg voltam róla győződve, hogy ez aztán a lehető legrosszabb szerep-modell a kislányok számára. Lehetetlen paraméterekkel rendelkezik, üresfejű fogyasztás-mániás droid, az életstílusával hamis illúziókat és elérhetetlenséget közvetít és még sorolhatnám  – a gyerekek pedig könnyen azonosulnak a játékaikkal. 4 évesen elvesztettük a Barbie szüzességünket, nincs mit tenni, persze nem én vettem meg. Viszont most már másképp látom ezt az egészet és alább hagyott az aggodalmam afelett, hogy majd mennyire torzítja el a gyerekem női identitását az a 10-15 darabos gyűjtemény, amire számítok, de azért igenis idegesít a Barbie-jelenség.

Éppen ezen a napon, 1916. november 4-én született a Barbie megalkotója. Anélkül, hogy azt boncolgatnánk, hogy mit is zúdított az elcsábult kislányok nyakába a Barbie imidzs-zsel, fontosnak tartom, hogy innovatív ötletei és kiváló marketing tehetsége okán tisztelegjünk Ruth Handler, a híres Mattel játékszergyár társ-alapítója előtt.

Amikor egyszer Ruth a kislányát figyelte, ahogy az a barátnőivel papír babákkal játszott, azt látta, hogy a gyerekek a szerepjátékaikban sokkal inkább a jövőt játszották el, semmint a jelent, vagyis azt, hogy milyenek lesznek majd ha nagylányok lesznek. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy a bébi és gyerekbabák mellett kellene egy 3D-s felnőtt baba is, amivel a kislányok eljátszhatják álmaikat. De egy felnőtt babának nem lehet lapos mellkasa, mellek is kellenek – és ez volt az, amin a Mattel marketingesei kiakadtak, mert kételkedtek abban, hogy bármely épeszű felnőtt nő is akarná, hogy a gyereke cicikkel rendelkező babával játsszon. Handler-nek 3 évig tartott, hogy meggyőzze kollégáit és végül is a cég valaha legjobb döntésének bizonyult, hogy megcsinálták és piacra dobták a babát, amely az 1959-es new york-i játékkiállításon debütált.

Hogy mit szóltak az anyukák? Handler ideális vonásokkal rendelkező babát akart tervezni, kicsit mintha inkább az apukáknak akart volna kedvezni. Úgyhogy utálták. A feministák felhördültek. A kereskedők pedig szintén vonakodtak a baba forgalmazásától, mert annyira más volt, mint az addigiak, amikkel a kislányok játszottak. Barbie-mama végül egy bravúrosnak bizonyuló tévés reklámkampánnyal rukkolt elő (a 60-as évek elején a Tv reklámok befolyása óriási volt), amelyben a Barbie-t élő személyként jelenítették meg. Szinte mindenki azonnal akarta és a Mattel hosszú évekig alig tudott lépést tartani a kereslettel. Utóbbi azóta is töretlenül magas, sőt úgy látszik, bármilyen kiegészítőt, barátnőt, háziállatot, Ken-t és Skipper-t dobnak a piacra, Barbie-nak a világ szinte minden fejlettebb országában kiemelt helye van a kiscsajok kívánságlistáján.

Amikor én nézem el a lányom, ahogy játszik vele, tulajdonképpen nem haragszom a babára. Mert úgy tűnik, hogy örömet okoz neki. Butaság lenne feltételezni, hogy ez az irreális méretekkel rendelkező, pazar módon öltöztethető és a végletekig kényeztethető baba egyenesen testkép zavarokat fog okozni a gyerekben, ez annál sokkal összetettebb folyamat. Próbálok bízni a lányomban, hogy el fogja majd tudni dönteni, mi valóságos és mi nem. De a legfontosabb az az, hogy a követendő nő-mintát nem a játékszerekből és a hozzájuk kapcsolódó imidzs-ből fogja tudattalanul kiépíteni, hanem attól az élő modell személyből, akivel azonosul. Vagyis az anyjától. Engem meg távolról sem nem fenyeget a Barbie-vá válás veszélye.

4 érdekesség Ruth Handler-ről

1.Lengyel-zsidó bevándorló szülők gyereke, 10 testvére volt.

2. A Mattel-t a férjével együtt indította el egy los angeles-i garázsban. Rendszerint ő volt a játékok ötletgazdája. Először babaházakat terveztek, de az első igazi sikere egy játék ukulele volt.

3. Szerintetek a gyerekeit hogy hívják? Csak nem Barbara és Kenneth?

4. 1970-ben mellrákot diagnosztizáltak nála és masztektómián esett át, viszont sehogy sem talált magának kényelmes mellprotézist. Úgyhogy kifejlesztett egyet. A “Nearly Me” mellprotézis-sel, amellyel nők ezrein segített és noha már egyáltalán nem a pénz és a siker volt fontos a számára, egy második nagyívű karriert futott be.