Nekem csak egy Barbie-m volt, azt is Petrának hívták, de a 80-as években még importra szorultunk ebből a játékból. A legtöbb eltökélt és módosabb szülő Ausztriából szerezte be komoly pénzekért. Most sem olcsó, de veszik, mint a cukrot. Én mindig azt gondoltam, hogy ha lányom lesz, hozzánk aztán be nem teszi a lábát ropilábú művigyor Barbie, ugyanis meg voltam róla győződve, hogy ez aztán a lehető legrosszabb szerep-modell a kislányok számára. Lehetetlen paraméterekkel rendelkezik, üresfejű fogyasztás-mániás droid, az életstílusával hamis illúziókat és elérhetetlenséget közvetít és még sorolhatnám – a gyerekek pedig könnyen azonosulnak a játékaikkal. 4 évesen elvesztettük a Barbie szüzességünket, nincs mit tenni, persze nem én vettem meg. Viszont most már másképp látom ezt az egészet és alább hagyott az aggodalmam afelett, hogy majd mennyire torzítja el a gyerekem női identitását az a 10-15 darabos gyűjtemény, amire számítok, de azért igenis idegesít a Barbie-jelenség.
Éppen ezen a napon, 1916. november 4-én született a Barbie megalkotója. Anélkül, hogy azt boncolgatnánk, hogy mit is zúdított az elcsábult kislányok nyakába a Barbie imidzs-zsel, fontosnak tartom, hogy innovatív ötletei és kiváló marketing tehetsége okán tisztelegjünk Ruth Handler, a híres Mattel játékszergyár társ-alapítója előtt.
Amikor egyszer Ruth a kislányát figyelte, ahogy az a barátnőivel papír babákkal játszott, azt látta, hogy a gyerekek a szerepjátékaikban sokkal inkább a jövőt játszották el, semmint a jelent, vagyis azt, hogy milyenek lesznek majd ha nagylányok lesznek. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy a bébi és gyerekbabák mellett kellene egy 3D-s felnőtt baba is, amivel a kislányok eljátszhatják álmaikat. De egy felnőtt babának nem lehet lapos mellkasa, mellek is kellenek – és ez volt az, amin a Mattel marketingesei kiakadtak, mert kételkedtek abban, hogy bármely épeszű felnőtt nő is akarná, hogy a gyereke cicikkel rendelkező babával játsszon. Handler-nek 3 évig tartott, hogy meggyőzze kollégáit és végül is a cég valaha legjobb döntésének bizonyult, hogy megcsinálták és piacra dobták a babát, amely az 1959-es new york-i játékkiállításon debütált.
Hogy mit szóltak az anyukák? Handler ideális vonásokkal rendelkező babát akart tervezni, kicsit mintha inkább az apukáknak akart volna kedvezni. Úgyhogy utálták. A feministák felhördültek. A kereskedők pedig szintén vonakodtak a baba forgalmazásától, mert annyira más volt, mint az addigiak, amikkel a kislányok játszottak. Barbie-mama végül egy bravúrosnak bizonyuló tévés reklámkampánnyal rukkolt elő (a 60-as évek elején a Tv reklámok befolyása óriási volt), amelyben a Barbie-t élő személyként jelenítették meg. Szinte mindenki azonnal akarta és a Mattel hosszú évekig alig tudott lépést tartani a kereslettel. Utóbbi azóta is töretlenül magas, sőt úgy látszik, bármilyen kiegészítőt, barátnőt, háziállatot, Ken-t és Skipper-t dobnak a piacra, Barbie-nak a világ szinte minden fejlettebb országában kiemelt helye van a kiscsajok kívánságlistáján.
Amikor én nézem el a lányom, ahogy játszik vele, tulajdonképpen nem haragszom a babára. Mert úgy tűnik, hogy örömet okoz neki. Butaság lenne feltételezni, hogy ez az irreális méretekkel rendelkező, pazar módon öltöztethető és a végletekig kényeztethető baba egyenesen testkép zavarokat fog okozni a gyerekben, ez annál sokkal összetettebb folyamat. Próbálok bízni a lányomban, hogy el fogja majd tudni dönteni, mi valóságos és mi nem. De a legfontosabb az az, hogy a követendő nő-mintát nem a játékszerekből és a hozzájuk kapcsolódó imidzs-ből fogja tudattalanul kiépíteni, hanem attól az élő modell személyből, akivel azonosul. Vagyis az anyjától. Engem meg távolról sem nem fenyeget a Barbie-vá válás veszélye.
4 érdekesség Ruth Handler-ről
1.Lengyel-zsidó bevándorló szülők gyereke, 10 testvére volt.
2. A Mattel-t a férjével együtt indította el egy los angeles-i garázsban. Rendszerint ő volt a játékok ötletgazdája. Először babaházakat terveztek, de az első igazi sikere egy játék ukulele volt.
3. Szerintetek a gyerekeit hogy hívják? Csak nem Barbara és Kenneth?
4. 1970-ben mellrákot diagnosztizáltak nála és masztektómián esett át, viszont sehogy sem talált magának kényelmes mellprotézist. Úgyhogy kifejlesztett egyet. A “Nearly Me” mellprotézis-sel, amellyel nők ezrein segített és noha már egyáltalán nem a pénz és a siker volt fontos a számára, egy második nagyívű karriert futott be.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: